A sóterápia rövid története

A sóterápia alapja a speleo terápia, azaz sóbarlangban és sóbányákban való kezelés.

A régi adatok szerint a középkori szerzetesek bevitték a betegeket a sóbarlangokba és azok belélegezték a szerzetesek által sztalaktitok zúzása során keletkezett só részecskéket.

Európában a sóterápia a XIX. században vált népszerűvé. A lengyel só iparosok észrevették, hogy a sóbányákban dolgozók közül senki sem szenved olyan tüdőbántalmaktól, mint pl. tüdőgyulladás és asztma. Ekkor hozták létre az első földalatti kezelőcentrumot a Lengyelországi Wielickában, a fenti betegségek – különösen az asztma kezelésére.

A só hatékonyságának tudományos kutatása 1968-ban kezdődött. Ennek eredményeként lerakták a speleo terápia hivatalos tudományos alapjait. Ez Aknaszlatinán, (Nyugat Ukrajna) az allergológiai kórházban történt, ahol kezeléseket és kutatásokat végeztek a sóbányában. A kutatási eredmények alapján új, hatékony asztmakezelési módszert dolgoztak ki, mely a "haloterápia" nevet kapta.

A sóbányákban uralkodó természetes klíma létrehozása érdekében a sószobában a só aerosol folyamatos beporlasztása történik a légtérbe, azzal a céllal, hogy az ott tartózkodók azt belélegezzék. A száraz só aerosol apró részecskékből áll, melyet egy speciális só generátorban állítanak elő.